Szomáliföld, Dzsibuti

- stoppos kalandok egy félreismert régióban

Előadó: Csonka Gábor (Vándorboy)

A kalandos utazásaimból és ez alatt készült fotóimból nyújtok át egy csokrot az előadásom alatt.

A téma talán nem a legnépszerűbb, de a fesztivál egyik célkitűzése az volt, hogy olyan előadókat hívjak meg, akik különleges helyeken jártak. Szomáliföldre már tényleg csak azok jutnak el, akiket pont az a régió érdekel, vagy már annyi helyen voltak, hogy azt is megnézik. De ők vannak kevesebben, talán egy kezemen meg tudom számolni, ki jutott el Afrika legkedvesebb országába, Szudánba, vagy a légiós olvasmányainkból ismert Dzsibutiba, vagy a média által félreismert Szomáliföldre, melyet inkább a rossz oldaláról mutatnak be.

Te a képeimen, történeteimen keresztül jutsz el oda. Olcsó és biztonságos. 🙂

Az egyik témám Szomáliföld. Kalózok, megkövezések, észt-veszejtő iszlám fanatikusok az első, amire gondolunk. Mármint azok, akik még nem jártak arra. Mert Szomáliföld egy kvázi független állam, saját parlamenttel és katonasággal, tevepiaccal, kat cserjerágókkal, jó utakkal. Mindezek mellé kedves emberekkel, akik vágyják  a rendezett életet, s ezért tenni is akarnak. Az utcán odajönnek hozzám az emberek, kérdik, hogy tetszik az országuk, s biztosítanak, hogy nagyon biztonságos.

Talán túságosan is az, talicskányi pénzekkel az aszfalton a pénzváltók, rendőr ellenőrzési pontok, sőt már a határon letartóztattak és kitoloncoltak az országból… de ugye egy stoppos nem adja fel… persze bent is többször letartóztattak, sőt még a fővárosi főkapitány elé is kerültem… de a sztori végét a blogomból, vagy az előadásomból hallhatod.

Dzsibuti – francia pihi gyarmat volt… nem is lehet olyan sok mindent csinálni, meg beszélni róla… de a természet, mélyen a tengerszint alatt… sós tavak, sivatag, kőformációk, 40 fok, itt is rendőröket kicselezve, s mindezt gyalog… na, talán ez is a kihívás része… talán nem is átadható… kihagyjam?

Szudán a legkedvesebb afrikai ország címet nyerte el nálam, s akkor vetítem, ha marad elég idő. Kedvenc országom, s ez nagy szó, mert több, mint 38 államában megfordultam a kontinensnek, de ez az egyetlen hely, ahol versenyeztek értem a helyiek, amikor megláttak, hogy náluk töltsem az estét. Stoppal könnyen felvettek, s mindig meghívtak enni-inni. A vendéglátás nem merül ki a matracban, mindig kötelező evés-ivás volt, sőt még a megyei rendőrfőnök is meghívott magához, s egy nagy bulit csapott privát zenészekkel.

Kérditek, akkor itt mi volt a kaland? Például bejutni olyan tiltott helyekre, ahova külföldiek nem mehetnek, lázasan stoppolni 45 fokban, filmklubot szervezni Karthonban besúgókról, visszaszerezni a piacon a rendőrök által elkobzott felvételeimet, szufi szeánszon részt venni, s látni a szunnikkal való konfliktusukat és még sorolhatnám.

Facebook
Weboldal

Bemutatva a 2. JUF-on.

0