Az idei fesztiválon Tadzsikisztánba, a poszt szovjet világ ismeretlen szegletébe kalauzolom el a hallgatóságot.

Kevésbé egzotikus, kicsit múlt idő, avitt, de annál inkább embert próbáló terület.  Többször jártam erre, volt hogy éppen egy kisebb polgárháború alatt, ami jelzi, hogy nem a legstabilabb sarka a világnak. De pont ettől válik érdekessé, mert még a modern világ sablonjai nem  négyzetesítették ezt a kultúrát.  Ettől izgalmas és más. Ettől válik egy hátizsákos utazónak kalanddá az ottléte. 

A másik oldala az emberek, amiért érdemes megismerni ezt a régiót. A vendégszeretet és egyszerűség, azok a dolgok amiket mi itt a nyugati világban újra tanulhatnánk tőlük.  Hogy a házuk mindig nyitva állt, hogy örömmel invitálnak be, hívnak el esküvőre, hogy az ünnepeik olyan bájosan egyszerűek, s hogy egy olyan iszlám részei, amelyik választ adott a 21. század kérdéseire.  Ez a nyitottság ami reményt és lehetőséget ad nekik a jövő pozitív várására és a jelen boldog megélésére, minden kemény megpróbáltatás ellenére. 

A 3. oldala a mesés tájak, gyönyörű hegyek különleges természeti helyek egy változatos kultúrába ágyazva. . 

Előadásomban választ kaptok praktikus kérdésekre, hogy juthatsz ki, kell-e vízum, hogyan közlekedsz, lehet-e olcsón, mi van ha lerobban az uaz 4000 méter felett, ahol senki sem jár, hogyan stoppolsz ahol 2 naponta megy el 1 autó?Hogyan lehet 4000 felett szandálban túrázni, hogy kelsz át a folyón ha nincs híd, miért kerülnek autóalkatrészek a sírokra, milyen egy afgán piac,  milyen egy aknamezőn sétálni, hogy sakkoznak a nomádok, milyen a stoppolás ott ahol hetente jár 1 mentőautó? Hogy wc-zel ahol még víz sincs, mit eszel vegetáriánusként, megéri-e több napot túrázni egy kilátásért, csúcsért, mit csinálsz, ha egy szandálban ott ragadsz a világ végén 2 napot egy határon, miközben esik a hó szeptember közepén, milyen a csempészek élete,  és nem utolsó sorban megtudjuk azt is, hogy érdekes-e Vándorboy előadása Tadzsikisztánról?