Kerekasztal

Belső utazás: az utazás lelki oldala

Az utazás új dimenziókat nyit meg: tágítja ismereteinket és a komfortzónánkat, új élethelyzetekbe sodor, kihívások elé állít minket. Ezek mind a mi javunkat szolgálják, hiszen élményeket és tapasztalatokat eredményeznek – jókat és rosszakat is. Ez pedig elengedhetetlen a személyes fejlődésünk szempontjából, segít abban, hogy megismerjük, kik is vagyunk valójában és mi a küldetésünk e világban.

Ez a beszélgetés erről a világ körüli és egyben belső útról szól, amelyen nem mindig könnyű haladni, de megéri!
Utazás távoli tájakon és a lélek bugyraiban, ahova állandó bérletünk van.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

A kerekasztal előadói

Lengyel Dániel

Több mint 10 éve az utazás az életem része, vonaton, repülőn, ami épp a cél felé visz. Közel 100 országban jártam a világ minden részén, párban, útitársakkal vagy egyedül. Európa összes országát és Ázsia nagy részét is megismertem. Ha van egy kis szabadidőm már azon nyomban a következő nagyobb utazásomat szervezem. Az ismerőseim is mindig hozzám fordulnak tanácsért vagy megkérnek, hogy kísérjem el őket a kiszemelt útjukra.

S. Varga Ilona

S.Varga Ilona

Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés. Sok esetben a felhalmozódott napi problémák oldására jó egy kiváló kirándulás, akár a szomszéd megyébe is, de ha ki is próbálnánk magunkat a napi rutinon kívül, induljunk el távolabbra.

Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig az), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait. Az elindulás első lépése mindig fejben dől el.

Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon megélni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.

Weboldal

Szabó Eszter

A hobbimat és szenvedélyemet munkává alakítva a teleket az osztrák Alpokban, míg a nyarakat a Balatonnál töltöttem, köztük elég időt adva utazáshoz, kalandozáshoz, felfedezéshez. Majd a munkából karrier lett és bolygón átívelő lehetőségek. A mehetnékem és nyugtalanságom pedig már-már a függőség határait súrolta, mikor egy majdnem teljesen ismeretlen holland csapat lakóbuszába beszálltam, hogy felfedezzük Afrikát.

A lelki megrázkódtatásokkal teli út során tettem fel magamnak először a kérdést: kalandvágy vagy menekülés ez? Nyitottság a világ felé vagy belső bezárkózás? Még jobban a mindfulness meditáció és a jóga irányába fordulva meg is kaptam rá a választ: az önismeret rögös útja. Hozzáállás kérdése, hogy mi mindezt hogyan éljük meg, dolgozzuk fel és mit viszünk magunkkal. Én magát a felismerést: a tudatosságot választottam és az alkalmazkodóképességet az állandóan változó környezethez.

Közel 10 év után ma már felismerem, mikor menekülés az indíttatás és bátran megnyílok az ismeretlen élményeknek bízva önmagamban, hogy bárhogy is történik, az csak a fejlődésemet szolgálja.