El Camino szemszögek
1. Vajon miért van egyre nagyobb igény a zarándokutakra (versus “sima” turistautak) – eleve mi a legalapvetőbb különbség?!
2. Miről is szól ez az egész? Mit keres egy “zarándok” a XXI. században?
3. Mi a legfontosabb a számára? A biztonság? A teljesítmény? A “rokonlelkek” az Úton?
4. Mik a Camino-zás árnyoldalai – vannak-e ilyenek egyáltalán? Mi az a “Camino Blues”?!
5. Hogyan hatnak az okoseszközök és a social media a zarándokutakra? Szükséges rossz? Áldás? Átok? – Kellenek-e és ha igen, hogyan használjuk okosan őket?
6. Mennyit változott a zarándoklat pár év alatt és mára miért inkább csak nevében az? Mennyien nem tudják azt sem, ki volt Szent Jakab?
7. Amikor hat év alatt megduplázódott a zarándokok száma, miképpen tudsz mégis elvonulni?
8. Miért jók vagy épp nem jók a Camino-s Facebook csoportok?
9. Miért gondolják az emberek azt, ha minden évben visszamennek az Útra, akkor majd az fogja megváltoztatni az életüket?
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
A kerekasztal előadói
Bálint F. Gyula
2012 őszén, egy azévi afrikai off-road kalandtúrát követően döntöttünk úgy Gáspár barátommal, hogy el kellene menni Spanyolországba is. Nem zarándokolni akartunk, hanem végigjárni az utat, így nem gyalog mentünk, hanem kerékpárral, amely mellesleg ugyanúgy hivatalosan elismert közlekedési eszköz a híres zarándokúton, mint a ló. Pamplonából indultunk (az autó Barcelonában maradt, onnan vonattal jutottunk el Navarra tartomány székhelyére) és 9 nap alatt jutottunk el Santiago de Compostelába.
Az El Camino szemszögek kerekasztalon én a kerékpáros, kerékpártúrás szemszöget fogom képviselni, arról tudok mesélni, milyen az El Camino kerékpártúraként, hogyan járhatod végig a francia utat akkor is, ha nem tudsz rászánni öt hetet. Egy korábbi előadásra felkészültem abból is, hogyan juthat el a kerékpárod el Spanyolországba másképp is, mint a mienk (az autó tetején), illetve milyen lehetőséged van, ha inkább a helyszínen bérelnél bringát.
Az útjaimat a blogomon dokumentálom, ahonnan elérhetők a Gáspárral közös kalandjaink beszámolói is (egyébként a csapat oldalán olvashatók).
Molnár Kitti
Manapság mintha mindenki egy kicsit elakadt volna, és egyre többen érzik úgy, hogy a hétköznapi taposómalomból az egyetlen kiút az utazás. Én életemben először külföldön tizenkét éves koromban jártam, és bár húsz éves koromra már Európa nagy részét bejártam, mégsem tekintettem magam utazónak. A változást az hozta, hogy megismertem a párom, akivel együtt 6 év alatt 72 országba jutottunk el, azaz pontosan évi 12 országba. Valahogy ekkor lettem országgyűjtő. A projektem neve 100 ország, melynek célja az, hogy legalább 100 országba eljussak. Annyit elárulok, hogy a cél már nincs is olyan messze. 😉
Sztori: 2019 október közepén indultam el a hagyományos Francia úton Saint Jean Pied de Port-ból Santiago de Composteláig, elkerülve a tömeget és a meleget. Így egy “négyévszakos” Caminom volt, esőben, hóban, szélben és napsütésben. A közel 800 km-es távot pihenő nélkül kereken 30 nap alatt tettem meg. A leggyakoribb kérdés amit kapok, hogy fiatal nő létemre egyedül mentem-e. Én erre mindig azt mondom, hogy a Caminon 95%-ban egyedül indulnak el az emberek, és kb. 5 percbe telik barátokat szerezni. Mivel azonban nem a nyári tömegben zarándokoltam, a nap nagy részét mégis sikerült egyedül töltenem a gondolataimmal. Aki tehát azon gondolkozik, hogy lehet-e még úgy végigjárni a Caminot, hogy nem kell közelharcot vívni a szállásokért és hangos zarándokcsoportokat kerülgetni, a válaszom egy határozott igen.
Szurics Gábor
Szurics Gábor vagyok, gyógymasszőr, művész, blogger, természetimádó. 🙂
2 évig éltem és dolgoztam Hévizen. Volt albérletem, munkám, barátnőm, de nem éreztem boldognak magam.
Sok feldolgozatlan veszteség gyűlt fel bennem és szerettem volna rendbe tenni az életemet. 25. születésnapom után lejárt a munkaszerződésem, szakítottam a barátnőmmel és elindultam 2018 április 1-jén Tihanyból az El Caminón. Nem tudtam, hogyan, nem tudtam, mikor, de azt igen, hogy oda fogok érni az Atlanti Óceán partjára.