0

Kerekasztal

Amerikák: a latinoktól az eszkimókig

Minden, ami Latin-Amerika
Spórolás és túlélés Közép-Amerikában

Ezen a beszélgetésen szinte egész Latin-Amerika terítékre kerülhet, mivel olyan csapattal találkozhatsz, akik együtt szinte minden országról tudnak mesélni. Érdekel, hogy milyen lehet rövidebb vagy kifejezetten hosszú időt tölteni itt? Kell-e beszélni spanyolul? S mégis, mibe fog ez kerülni? Gyere el, és választ kaphatsz a kérdéseidre!
Spórolás és túlélés Közép-Amerikában, avagy hogyan utazz kevés pénzből biztonságosan, ha több időd van, mint pénzed. Hogyan boldogulj, ha rövid utat szervezel. De leginkább: tanulj egy kicsit spanyolul, amigo!
Vigyázz, mert Latin-Amerika rabul ejt!

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Belme Ágnes

Latin-Amerikák!!! 2012-ben jutottam el először az amerikai kontinensre, azon belül is Mexikóba. Egy azt hiszem örökre szóló szerelem született itt Közép- és Dél-Amerika iránt. Azóta rövidebb utakon bejártam Guatemalát, Nicaraguát, Belizet, Panamát, Costa-Ricát, Grenadát és Kubát. Ezek 2-3 hetes kiruccanások voltak, megtervezve, mégis picit szabadon hagyva. Ha ilyen rövid időre tudsz csak kiszakadni az itthoni életedből, azért érdemes utána nézni, merre is vigyen kint a lábad.

A nagy utam 6 hónapig tartott Argentínától Kolumbiáig. Na itt, ha szerettem volna, se tudtam tervezni. Egy-két helyszínt kivéve mentem, amerre sodort az út. Sokszor kellett azt a döntést meghozni, hogy egy kihagyhatatlan helyet én mégis kihagyok, de azt hiszem, egyiket sem bántam meg. Minden nap döntéseket kell hoznod, de ezek olyan magától értetődőek voltak, hogy nem volt bennem kétség merre menjek, mit nézzek meg és mit hagyjak ki. Mindegyik helynek egyedül indultam neki és útközben találtam társakat. És minden ország tartogatott meglepetést.

Sokan láttatok már biztosan képeket a Salar de Uyuni sósivatagról, de azt biztosan nem tudjátok, hogy kesztyű és sapka nélkül ne induljatok neki ennek a túrának.

Gyere el és beszélgessünk egy jót. Kérdezz és mi felelünk. 😀

Molnár Kitti

Életemben először külföldön tizenkét éves koromban jártam, és bár húsz éves koromra már Európa nagy részét bejártam, mégsem tekintettem magam utazónak. A változást az hozta, hogy megismertem a párom, akivel együtt 6 év alatt 72 országba jutottunk el, azaz pontosan évi 12 országba. Valahogy ekkor lettem országgyűjtő. A projektem neve 100ország, melynek célja az, hogy legalább 100 országba eljussak. Annyit elárulok, hogy a cél már nincs is olyan messze ;).

Sztori: Eddig kétszer jártam Latin-Amerikában. Először egy Brazília-Argentina-Paraguay- Uruguay utat csináltam párommal, majd pedig Mexikóból kiindulva Guatemalába, El Salvadorba és Belizébe utaztunk. Idén hosszabb időt készülök a térségben eltölteni. Most Peru és Bolívia kerül a fókuszomba.

Blog
Facebook
Instagram
Youtube

Székely István

Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, mindent hátrahagyva valóra váltom az álmomat és egy hátizsákkal elindultam Dél-Amerikába. Nem tudtam, meddig maradok és azt sem, hová jutok el. A kiruccanásból egy kilenc hónapon át tartó utazás kerekedett ki. Öt ország érintésével átszeltem a kontinenst a legdélebbi pontjától a Karib-tengerig haladva. Természetesen bejártam a klasszikus turistacélpontokat, ám itt egy egyszerű nyaralásnál sokkal többről volt szó. Eldugott helyeken is jártam és kicsit megismertem az itt élő embereket, ezáltal pedig emberi sorsokat is.

Közben az álom is beteljesült: gyalog jutottam el Machu Picchuba, hogy a mellette magasodó hegyről tekinthessek le a lábaim előtt heverő fenséges város romjaira. Azonban az utazástól ennél sokkal többet kaptam. Esőerdő, sivatagok, tűzhányók, magashegyek, homokos tengerpart… megannyi felejthetetlen élmény.

Blog
Facebook

Sztori: Iquitos, az esőerdő szívébe zárt város közelében kirándultam épp. Délutánra az idő kezdett rosszra fordulni. A főútra visszaérve épp sikerült leinteni egy tuktukot, amikor – a hely nevét nem meghazudtolva – elkezdett ömleni az eső. Én is és a tuktuk sofőrje is bőrig áztunk. Így szálltam fel az egyik, a város felé tartó buszra. Egy darabig minden rendben volt, de egy idő után feltűnt, hogy valami nincs rendben a busszal. Sejtésem hamar beigazolódott: a sebességváltó kiszakadt a helyéről. A jegyszedő hölgy (minden buszon van egy) állt rá a rögzítésre és így evickéltünk el az első műhelyig. A szerelő egy hegesztőpisztollyal felugrott a buszra és gyorsan vissza hegesztette a sebváltót tartó konzolt, amíg az utasok, velem együtt, azt lestük, jön-e másik busz, amire átpattanhatunk. Erre azonban már nem volt szükség, pár perc múlva indultunk is tovább.