Flightshame, #flightfree2020
avagy beszéljünk a repülésről
Itt egy fesztivál, amelynek célja, hogy inspirálja a résztvevőket, hogy bátran keljenek útra. Az utóbbi pár évben azonban szemmel látható, érezhető az a környezeti és társadalmi kár, amit az olcsó repjegyeknek köszönhető turista áradat okoz. Elszaporodtak az egynapos külföldi, repülős kiruccanások. Vajon egy felelősen gondolkodó utazó, utazó blogger megengedheti-e a klímaválság kellős közepén azt, hogy repülőre szálljon? Van-e különbség repülés és repülés között? Valóban olyan káros-e a környezetre? Milyen alternatívákat választhatunk? Hogy állnak a fél világot bejárt utazók a repülés miatti bűntudattal? Ezekre a kérdésekre keressük a választ közösen!
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
A kerekasztal előadói
Kassay Tamás (Spabook)
Mérnök-közgazdász-turisztikai menedzserként több szemmel olvasom a flight shame témával kapcsolatos híreket és kommenteket. Ezen a kerekasztalon néhány hangzatos, de annál népszerűbb, közismert tévedésre fogom majd felhívni a figyelmet és igyekszem gondolatokat ébreszteni a technológia, gazdasági összefüggések és a klímavédelem háromszögében. Wellness-mániás világutazóként, hátam mögött szinte az összes hosszú hétvégés repülhető útvonallal izgalmas utazásra várlak benneteket a számok, az utazás és a környezet világába.
Beszélgetőpartnereim mindannyian nagyon felkészültek, akikkel bizonyos dolgokban egyetértünk, bizonyos dolgokban eltérő a véleményünk, így lesz teljes és izgalmas a történet.
Üdv,
Tamás (Mr. Spabook)
Kocsis Dóra és Németh Edvárd (Talpalatnyi történetek)
Dóri és Edvárd együtt vágtak neki a világnak egy egy évig tartó nászút keretében. Azóta is hosszabb rövidebb időre felveszik hátizsákjaikat, amiben egy-két különleges eszköz is helyet kap azért, hogy minél kevesebb hulladékot hagyjanak maguk után. Itthon zero waste életmódot élnek és ezt ültetik át utazásaikba is. Az ország első hulladékmentes utazó blogjának, a Talpalatnyi történetek-nek szerzői. Rendszeresen tartanak előadásokat a témában, vesznek részt rádió- és tévéműsorokban. Hisznek abban, hogy az utazás lehet tartalmas, élvezhető úgy is, hogy azzal nem okozunk kárt más kultúrákban, élőlényekben és a természetben. Így próbálják felfedezni a világot, előadásaikban pedig elmesélik, hogy csinálják és mire figyelhetünk közösen mi, utazók.
Lengyel László
Lengyel László vagyok, 1978-ban születtem a Nyugat-Dunántúlon. Egyetemi tanulmányaimat a Miskolci Egyetem Bányamérnöki karán folytattam kőolaj- és földgázbányászat szakirányon. Életem további szakaszára nézve meghatározóak voltak az itteni élmények. A természetjárás, a bükki, tátrai túrák örök emléket hagytak bennem. Korábban is szerettem utazni, kirándulgatni, de itt nevelődtem világcsavargóvá.
Ösztöndíjjal tanultam Moszkvában, és Ukrajnában, melyek szintén maradandó nyomot hagytak gondolkodásomban. A végtelen táj, az ember által nem háborgatott őstermészet, a különleges hangulatú városok, az aranykupolák, a kvász- és pirogárus nénikék, a néha, elsőre durvának tűnő külső, és a mögötte meghúzódó igazi, orosz lélek – egy olyan világ tárult fel előttem, mely teljesen magával ragadott, és a részévé is váltam. Sok mindent már nem kívülről, hanem belülről, résztvevőként szemlélek.
Miért utazom? Azt vallom, hogy az utazás értelme az, hogy az utazó a bejárt tájak, megismert emberek által önmaga is többé váljon. Valamit be tudjon építeni ezekből az élményekből a saját életébe is. Az utazás akkor éri el a célját, ha annak eredménye nem csak egy százmilliomodik képtalálat lesz a google-ben, hanem mi is épülünk belőle, ki-ki saját maga lesz több önmaga által. Én is azt vallom, amit Nacsinák Gergely írt egyik könyvében: „A turista bárhol legyen, mindent a maga képére és hasonlatosságára formál, az utazó ezzel szemben maga alakul át, és ez az átalakulás útjának célja és értelme.”