Zsuzsi és tekergő

Körbeautóztuk Afrikát

A harmincas éveink közepén külföldre költöztünk és úgy döntöttünk, hogy nekünk jó lesz ez, maradunk. Ugyan a kiköltözéstől számított két éven belül áfamentesen vehettünk volna autót, de egyikünknek se volt korábban, nem szerettünk és hát nem is igazán tudtunk vezetni. Így aztán a két év majdnem eltelt, de kinti barátaink annyit nyaggattak minket arról, hogy milyen bolondság veszni hagyni egy ilyen lehetőséget, hogy úgy döntöttünk megvesszük életünk első autóját. Hosszas keresés után egy tűzpiros Ford Fiestára esett a választásunk. Kiválasztottuk az extrákat, megállapodtunk az árban, és leegyeztettük az aláírás és az előleg kifizetésének az időpontját. Hogy aztán az azt megelőző estén úgy döntsünk, hogy otthagyunk munkát, országot, autót és nekivágunk Afrikának.

Így lett aztán a vadiúj tűzpiros Fiestából egy közel húsz éves törtfehér Toyota Land Cruiser terepjáró. Ebben éltünk tizenöt hónapot és ezzel autóztuk körbe Afrikát: Európából behajóztunk az észak-nyugati csücskénél, a nyugati part mentén elautóztunk a kontinens legdélibb pontjáig, majd a keleti part országain át Alexandriába érkeztünk, ahol az autót ismét hajóra tettük.

Miért pont Afrikába mentünk? Családjaink, barátaink és ismeretlenek is óva intettek minket attól, hogy erre a rendkívül veszélyes helyre utazzunk, sőt sokan ki se nézték belőlünk, hogy épségben hazaérkezünk. Na, hát épp ezért. Volt aki csodálkozott, hogy ilyen nagy kihívást kerestünk, miközben mi csak a nyugati nyugdíjasok és vagány fiatalok nyomában jártunk.

Mint mindenki, mi is szeretnénk világot látni, és Afrika nem a legkönnyebb úticélpont. Úgy gondoltuk, jobb minél hamarabb túlesni rajta.

Talán az előzőekből is látszik, hogy mi a legunalmasabb fajta járatlan utazók vagyunk. Kalandot és élményeket, nem a megvilágosodást kerestük. És hogy lelőjük a poént, legfeljebb annyit tanultunk meg, hogy mi magunk Afrikában is ugyanazok vagyunk, mint otthon, vagy bárhol máshol a világban.

Úgyhogy mi egyszerűen élménybeszámolót fogunk tartani. Elmeséljük mit szerettünk legjobban csinálni Afrikában és melyek voltak a kedvenc országaink. Lesz szó a veszélyekről, és mindenről, ami az agyunkra ment: bürokrácia, rovarok, meg néha egymás.

Fogunk beszélni a kalandjainkról is: Etiópiában aludtunk egy fortyogó vulkán tetején, a vulkáni gőztől ötszáz méterre. Kenyában egyikünk az autót próbálta kiszabadítani a sárból, másikunk őrködött, hogy időben szóljon, ha a szomszédban pihenő oroszlán látogatást tenne.

Egyiptomban kizavartak minket a sivatagból. Kamerunban magunktól látogattuk meg a pigmeusokat, akik sértődötten elküldtek minket. Nigériában azt hittük, hogy a legjobb esetben is kirabol minket az előttünk megálló autóból kiszálló fegyveres, miközben csak a titkosrendőrség akart kérdezősködni.

Végül lesz néhány praktikus tanácsunk. Elmeséljük mivel töltöttük a munka mellett közel kétévnyi készülődést. Hogyan melegítettünk be Afrikára. Mit csináljunk Togóban egy hétig? Hogyan utazzunk drágán kényelmetlenül? Mit érdemes inkább nézni, gorillát vagy elefántot? Hogyan nyugtassuk meg a családot? Melyik országban kapod a legtöbb sört? Hol találkozhatsz magyarokkal? Mennyit kell korrupcióra félretenni? Hova menjél Afrikába, ha nincs tizenöt hónapod?

Amiről meg mindennél szívesebben beszélnünk, ami Téged érdekel! Nagyon kíváncsiak vagyunk és örömmel válaszolunk minden kérdésre.

Még kvízt is készítünk jelképes, de igazi afrikai nyereményekkel, sőt pénzjutalommal!

http://www.facebook.com/zsuzsiestekergo

Bemutatkozó videó