Több mint húsz éve járom a világ esőerdeit – legtöbbször saját szervezésű, felfedező utak keretében, sokszor önkéntes munkával összekötve. Nem vagyok biológus, sem erdőökológus, és soha nem is tudományos céllal vágtam neki: egyszerűen csak lenyűgöznek az erdők, főként a mindentől távol eső őserdők.

Egy idő után elkezdett érdekelni, mi történik belül, amikor az ember elcsendesedik a vadonban. Milyen pszichológiai hatása van annak, ha valaki hosszabb időt tölt egyedül a természetben – messze minden komforttól, de közel önmagához. Ennek a kérdésnek a mentén végeztem el egy másfél éves vadon- és kalandterápiás képzést, és a pécsi egyetemen a mesterdiplomám kutatási témája is ez lett: „A vadonban, egyedül eltöltött idő mint önismereti út.”

Újságíróként főként ökológiai és zöld témákról írok, de legalább ennyire érdekelnek a non-profit kezdeményezések, női sorsok, életutak és természetesen maga az utazás mint belső folyamat. Az utazásaimról az ĺzek, imák, dzsungelek Facebook oldalamon szoktam beszámolni.

Sztori: Érdekes egybeesés, hogy az első őserdei utazásaim idején fordítottam Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyvét – azt a történetet, amely valószínűleg nők százezreit indította el önismereti utazásra a világb: az élet újraértelmezésének lehetősége a mai napig rengeteg középkorú nőt csábít Balira és egyéb egzotikus tájakra. (Amúgy én is egy magánéleti válság hatására indultam el a perui őserdőbe).

A sors iróniája, hogy a könyv egyik részét Ecuadorban, az esőerdő mélyén fordítottam (már amikor ép ment a generátor), és pont a nápolyi fejezetnél tartottam – ott, ahol Liz a világ legjobb pizzáját eszi – mközben egy esőáztatta kunyhóban ültem, (ahol egy méretes, de békés taramtula volt a lakótársam) és hetek óta szinte csak rizst és feketebabot ettem – ami nem kevés kognitiv disszonanciát okozott akkor.

Itthon a 10 Millió Fa Alapítvány csapatát erősítem: az elmúlt hat évben több mint fél millió fát ültettünk- és éltetünk – Magyarországon.

Instagram
Weboldal
YouTube

Szeretettel köszöntelek itt, Horváth Viki vagyok. Néha megőrülök és egyik napról a másikra úgy döntök, hogy veszek egy repjegyet egy másik kontinensre vagy elstoppolok Barcelonába szilveszterre.

Hmm, stoppolás. Égből kapott műfaj, amelyért kiskorom óta csillogtak a szemeim.

Mire tavaly júniusban megtettem életem első stoppos kilométereit, úgy elragadott, mint egy szenvedélyes szerelem. Különleges állapot. Átalakul a valóság, amihez hozzászoktál. Rájösz, hogy képes vagy a kitartásra lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Talán, mert akarod és nem adod fel, vagy mert nincs rá más mód. Engem ilyenkor extázis kap el, amilyet az életem más területén még nem tapasztaltam, s nem tudom, hogyan lehetne előidézni.

Szeretek a határokkal kísérletezni, vajon meddig bírom még. Fizikailag, lelkileg, szellemileg. Én is független akarok lenni, átlépni az előttem álló, egyelőre láthatatlan korlátokat. A stabilitás és biztonság helyett a szabadságvágy és kíváncsiságom kielégítése sokszor annyira kecsegtető ajtókat nyitnak előttem, hogy alig várom, hogy belépjek rajtuk.

Rálépve egy újfajta, korábban szokatlan életútra, még jó, hogy hatalmas változások történnek. Vizsgálom, milyen voltam, mielőtt elmentem és milyen lettem mostanra. Neked is van hasonló történeted? Mindenféle vágyam volt és milliónyi ötletem, amit egy szinte saját korlátaimtól megszabadított (vagy épp hogy teletűzdelt…) úton könnyedén tapasztalok meg, mert ilyenkor ömlesztve érkezik az áldás, a múzsa maga az út.

Elgondolkozom néha azon, milyen lenne az élet, ha nem lennének előttünk korlátok? Hanem csak olyan szabályok léteznének, amilyeneket mi magunk szabunk meg. Végülis ez az, ami történik.

Mi lenne, ha a mai napon elkezdenéd látni, hogy Te vagy a világ legkülönlegesebb embere?

Az előadásomról részletesebben itt olvashatsz. Addig is találkozzunk a blogomon.

Zita és férje, Árpi nagy kalandba vágták a fejszéjüket: esküvő után egy héttel nekivágtak világkerülő nászútjuknak egy-egy fekvőrkerékpárral. 4 évig utaztak, bejártak 46 országot 4 kontinensen, és napi 3533 forintos büdzséből pazar nászútjuk volt! Sőt, útközben dolgoztak is, amivel az útiköltség majd ⅔-át megkeresték útközben. Tapasztalataikból könyvet is írtak (Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból), és több mint 100 előadást is tartottak szerte az országban.

Zita az átélt élmények hatására azóta life coachként másoknak segít megtalálni a hétköznapokba rejtett szépséget, hogy igazán teljes életet élhessenek, hiszen nem kell messzire utaznunk azért, hogy boldogok legyünk.

Blog