Magamról
Nagykanizsán nőttem fel, és gyerekként még egy budapesti kirándulás is hatalmas kalandnak tűnt. Az egyetemi éveimben először Európát jártam kevés pénzből, később hónapokig hátizsákkal utaztam Délkelet-Ázsiában, majd Indiában tanultam. A szívem ezután Afrika felé húzott: Ruandában és Ugandában éltem és dolgoztam, közben pedig egyedül, helyi közlekedéssel több afrikai országot is bejártam.
Az ott szerzett élmények miatt Amszterdamban nemzetközi fejlesztést tanultam, és egyre többet gondolkodtam azon, mennyire a saját értékrendünkön keresztül nézünk más közösségekre. Hazatérve több éven át egy interkulturális közösségi teret vezettem, ahol különböző hátterű emberek beilleszkedését, találkozását és közös programjait szerveztem. Később a párommal másfél év alatt autóval utaztuk végig Afrikát és Ázsiát: több mint 50 országon haladtunk keresztül, és körülbelül 90 000 kilométert tettünk meg.
Nagyon szeretek túrázni, kempingezni és a természetben lenni, de ugyanilyen szívesen töltök napokat olyan városokban, amelyeknek a neve eredetileg nem is szerepelt az útitervben. Piacokra járok, helyi étkezdékben eszem, beülök egy kávéra, teára vagy sörre, és ha adódik alkalom, beszélgetek az ott élőkkel. Az utazás számomra annak a lehetősége, hogy kíváncsi maradjak, tanuljak másoktól, és megkérdőjelezzem, amit magától értetődőnek gondoltam. Az Eszti and Ádám blogon azt is megmutattuk, hogyan lehet kötött költségkeretből végigutazni két kontinensen, és milyen sokféle történet létezik azokról a helyekről, amelyeket gyakran csak néhány sztereotípián keresztül ismerünk.