Egy évet töltöttem szociális munkásként egy észak-ausztráliai, a többségi társadalomtól szinte teljesen elzárt őslakos közösségben. Egy olyan világba nyerhettem betekintést, ahol a mobiltelefonok és a lándzsák békésen megférnek egymás mellett. Az elszigeteltség hozzájárult ahhoz, hogy a közösség máig megőrizze 65.000 éves múltra visszatekintő kultúráját és saját szabályrendszerét, ugyanakkor a modern világ egyre erőteljesebben jelenik meg, és kialakult egyfajta „harmadik tér”: egy sajátos kultúra és életmód a hagyományos és a modern világ határán.

Az ő történeteiken keresztül szeretném bemutatni ezt a különleges világot és a mindennapjaimat ott, mint kívülálló, emellett egy közös gondolkodásra és beszélgetésre hívni benneteket az ősi kultúrák 21. századi helyéről és a kulturális turizmus dilemmáiról.

Hol húzódik a határ a kultúrák megismerése és a másik kultúra fogyasztása között?

Miért vagyunk kíváncsiak ezekre a helyekre és kultúrákra? 

Ki profitál abból, amikor egy kultúra turisztikai látványossággá válik?

A turizmus segít életben tartani a hagyományokat vagy éppen árucikké teszi azokat?

Miért tekintünk bizonyos kultúrákra elő, változó társadalmak helyett gyakran úgy, mintha egy letűnt kor emlékei lennének?

Az előadásban személyes történeteken és szakmai tapasztalatokon keresztül keresem a válaszokat ezekre a kérdésekre. Beszélünk kulturális örökségről, identitásról, a gyarmatosítás máig ható következményeiről, valamint arról, hogy milyen szerepet játszhat a kulturális turizmus egy közösség életében. 

Ha van kedvetek, hozzatok magatokkal saját történeteket és tapasztalatokat, hogy bekapcsolódjatok a beszélgetésbe és együtt járjuk körbe a témát.