Az ismeretlen Urál vidék I.

Szárnyas emberek, táncoló állatok (sziklarajzok és egyéb őskori hagyaték)

Előadó: Csáji László Koppány

2007 óra rendszeresen utazom az Urál-hegységbe és tágabb környezetébe, a Kazak-sztyeppe északnyugati vidékeire, Délnyugat-Szibériába és Baskíriába. E témáról írom a Kincses Urál című könyvemet, ami betekintést nyújt majd a térség ősmúltjától egészen a rendkívül ellentmondásos kortárs világáig ebbe a kulturális és etnikai kaleidoszkópba.

Az első globális jelentőségű atomkatasztrófa (1957, Majak), a honfoglaláskori magyar régészeti leletanyag legközelebbi párhuzamai (Uelgi, Szinyeglázovó, Graültrü stb.), népek együttélése és heroikus küzdelme a cári Oroszország hódító törekvéseivel szemben, a világ legrégebbi ismert küllős kerekes kocsija a bronzkorból – és még megannyi témáról írok a készülő könyvemben.

Rengeteg meglepetés várt ez alatt a tizenöt év alatt, és sok korábbi sztereotípiámat kellett felülbírálnom. Legfőbb segítségem az Orosz Tudományos Akadémia és a cseljabinszki Dél-Uráli Állami Egyetem régész-történész professzora, Szergej Botalov és családja volt.

Sátorral és dzsippel, gyalogszerrel és biciklivel stb. jártuk be keresztül-kasul ezt az alig ismert vidéket, ha kellett, horgásztunk, ha kellett, vadásztunk, vagy épp besegítettünk egy falusi múzeum munkatársainak. És sokat énekeltünk. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg felfedezést tartogat számomra ez a térség, és másoknak is, akik ellátogatnak oda.

Beszámolóim közül ezúttal elsőként a legősibb régmúltba vezetem el a nézőket: a vörös okkerrel és szénnel festett csodálatos uráli barlangfestmények közé, továbbá az archaikus „szárnyas emberek” bronzszobrocskáihoz, majd a hanti-manysi áldozati helyekhez, amelyeket egy különös kulturális szál kapcsol össze.

Megismertetem a nézőkkel a gyapjas orrszarvúból kiúszó, szürreális, 20 ezer éves nőalakot, egy mamutkölyök küzdelmeit, egy Matrjóska-baba szerű állatábrázolást a paleolitikumból, vagy például a világ legrégebbi ismert faszobrainak gigantikus idoljait (amit egy tőzegláp őrzött meg).

Bepillantást kapunk az emberiség hajnalának – számunkra alig értelmezhető – különös világába, de egyúttal bekandikál majd a groteszk jelen is.