Mit keresne egy 2 gyerekes édesanya az Északi Sarkkörön? De igazából, miért ne vehetne részt egy expedíción, csak azért, mert gyerekei vannak?

Így gondolkoztam, amikor beadtam a jelentkezésem a Fjallraven Polar Sarkköri expedícióra 2024-ben.

30.000 jelentkező közül végül engem is kiválasztottak abba a 20 fős csapatba, akik 2025 áprilisában 180 kutyával, kutyaszánon teljesítettek 300 km-t a sarkköri permofroszton, viszontagságos időjárási körülményekkel megküzdve.

Ezen az 5 napos túrán nekünk kellett gondoskodni a kutyákról, az ellátmányunkról, a sátorverésről – néha -20 fokos süvítő szélben, olyakor pedig a táncoló sarki fény alatt, egy szál hálózsákban bivakolva a sarkköri éjszakában.

Rengeteg tudást szereztünk arról, hogyan kell ilyen körülmények között tábort verni, túlélni, melegen maradni a az 5 réteg ruha alatt, és persze havat olvasztani, a saját és a kutyák ennivalójához is. A szán vezetése sem annyira egyszerű, mint előre tűnhet: mindenki felborult legalább egyszer az első napokban, hisz a kutyák tudták a dolgukat és azért élnek, hogy futhassanak – nekünk kellett felvenni az ő ritmusukat és megtanulni irányítani, egyensúlyozni a nehéz fémszánt. Az utolsó napokra már nagyon belejöttünk, és nem okozott gondot 80 km megtétele sem 8 óra alatt.

Életreszóló, személyiségformáló élmény volt ezen az expedíción részt venni. Erről fogok mesélni előadásomon, Kalandok a Sarkkörön túl – tartsatok velem!