Lakóbusszal Nyugat-Afrikában

Előadó: Szabó Eszter

Lakóbusszal Nyugat-Afrikában

Több Európai humanitárius rally után a holland Team Superlekker úgy döntött, nagyobb fába vágja a fejszéjét és irány Afrika! És biztos, hogy nem olyan járművel, amivel már sokan megjárták az utat… Így jött Berta, egy 12 méteres, 30 éves “vidéki busz” – aki biztonságos otthont nyújtott nekünk 5 hónapig Nyugat-Afrikában.

Az eredeti útvonal Rotterdam – Fokváros volt: Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Mauritánia, Szenegál… idáig volt megtervezve és itt döntési helyzetbe kerültünk: a hírhedten rossz utakkal átszőtt Guinea vagy a terrortámadásoktól hangos Mali. (Utólag mindkét hiedelemre rácáfoltunk, tükörsima aszfalt és béke fogadott bennünket mindkét országban.) Egy biztos volt: karácsonyra Elefántcsontparton kell lennünk, mert barátok csatlakoznak hozzánk.

A csapat végülis Mali mellett döntött: Bamakónál nem megyünk északabbra, csak átutazunk, vízumot intézünk és már irány is dél. Ez így leírva gyorsnak hangzik – valójában a hatalmas távolságok és nehezen járható utak miatt volt olyan szakasz, ahol 40 km-t két nap alatt tettünk meg. Bár a Szaharában már tapasztaltuk a lassú, ingerszegény utazást, de Szenegál kitűnő aszfaltja, szafarijai és turistaközpontjai után komoly lelki erőt kívánt a többnapos “üres utazások” megélése. Valakinek sikerült, valakinek sajnos nem – ők előbb vagy utóbb fel is adták és hazarepültek.

Én azon szerencsések közé tartozom, akik megértették, és megszerették a lényeget: úton lenni. Naphosszat csak ültem a szélvédő előtt és moziztam: bámultam ki a hatalmas ablakokon vagy ültem a busz tetején, arcomon érezve a forró afrikai levegőt és csak figyeltem a lassan, de folyamatosan változó tájat. Teljességgel megbabonázódtam. Lassan elmaradtak az olvasások, játékok, holland nyelv tanulás… csak voltam, jelen: ott és akkor úton Afrikában.

Tervezett úticélunkat végül is nem értük el, a megcsappant csapatlétszám és a szűkös időkorlát miatt úgy döntöttünk, egy másik útvonalon, de Európa felé vesszük az irányt és lassabban haladva, de tartalmasabban töltjük utunk hátralévő részét. Így jutottunk el Guineába, a dél-szenegáli Cassamance régióba, Gambiába és Marokkót is tüzetesen bejárhattuk.

Ha érdekelnek kalandjaink véletlen találkozásokról, hálás gyerekekről, vagy akár törött szélvédőkről, lyukas motorolajtartályról, de lengéscsillapító nélkül megtett többezer kilométerről, gyertek el előadásomra a Járatlan Utakon Fesztiválra.