Magamról
Navigációs bonyodalmak miatt kötöttem ki a Kék Bolygón. Próbáltam átállítani legalább az időkoordinátát, de itt ragadtam az antropocénben. Ha már így alakult, megkísérlem megérteni az összefüggéseket. Idén hírlevelet is indítottam erről a Substackon – ha meguntad a sötétben botorkálást, te is olvashatod, ezzel is hatékonyan hozzájárulva e glóbusz megmentéséhez.
A fogyasztói társadalomról hallottam, de udvariasan kerüljük egymást. Eddig akárhány országban laktam, még mindenhol sikerült megúsznom tévé, okostelefon, hitelkártya, kocsi meg benzines fűkasza nélkül. Lenyűgöznek viszont az élőlények: a bangók, a mangók, a dongók, a rókák, a csókák, a csicsókák…
Rajtuk kívül más kultúrákkal is szívesen összebarátkozom. Ezt nyelvtanulásnak álcázom, de igazán az érdekel, hogy miként éreznek meg gondolkodnak – nagyszerű dolgokat lehet tanulni tőlük.
Az utak személyiségfejlesztő ereje is vonz, sokkal jobban, mint a pszichiáter díványa. Azért voltam én is lélekgyógyász meg tréner meg tanácsadó meg efféle komoly oszlopa az alternatív jövő kristálypalotájának. Mostanában emberfarigcsálás helyett inkább szavakat kalapálok. Nemrég jelent meg egy könyvem transzokról, gyógyulásról, nyelvi mintákról, itt belenézhetsz. A nyelvtanulóst újra lehet kapni, abba is beleolvashatsz itt.
Összefoglalva egy léha semmirekelő vagyok, aki folyton csavarog, növényeket cirógat, lekvárt főz meg gondolkodik. De egyszer visszatalálok az Aldebaranra!
