Hónapokon keresztül barangoltam Szicíliában, ahol a déli káosz, a rejtett csodák és az ízek kavalkádja váltak mindennapos útitársaimmá. Utamat a Messinai-szorosnál kezdtem, majd dél felé haladva festői tengerpartok, eldugott falvak és barokk városkák tárultak elém, ahol a luxus és a szegénység különös harmóniában léteztek. A tengerparton nyugodt idill, de egy kicsit arrébb, a sziget belsejében a kosz és a lepukkantság vette át az uralmat. A hófedte vulkánok és a széljárta tájak titkai, a koszos utcák és a romos házak között éltek.
Ragusai bázisom erkélye egy barokk terecskére nézett, mely minden csütörtökön élettel telt meg: egy termelői piacot látott vendégül, tele friss sajtokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel. A brontei pisztáciakrém, a kúpos briós granitával, az Etnára emlékeztető arancino és a ricottás édességek váltak hétköznapjaim állandó élvezeteivé.
Nyolc hétig éltem folyamatosan a szicíliai „vita lenta” lassú ritmusában, ami éles ellentétben állt a modern északi olasz világom rohanásával. Szicília egyszerre vonzott és taszított: menekültem volna a zűrzavarból, de mégis bűvöletébe kerített. Fenséges ízek, változatos konyha, nyüzsgő piacok és kietlen tájak mind részei voltak kalandomnak. Ha kíváncsi vagy, milyen varázslatos, titokzatos és ellentmondásos élményeket hozott számomra Szicília, tarts velem az előadásomra, és felfedem előtted a sziget titkait!