2+

Patai Mercédesz

Aktuális előadás:

A valóra vált olasz álom – Így látogattam meg a mesés csizma közel 200 városát

Magamról

Merci vagyok, 27 éves, olasz irodalom és olasz-magyar interkulturális tanulmányok szakos bölcsész, olasz és magyar, mint idegen nyelv szakos tanár, utazási blogger.

Imádom a világot, de a nagy szerelmem a mesés Olaszország. Lassan már 6 éve annak, hogy először Olaszországba költöztem egy egyetemi ösztöndíjjal. Akkoriban nem is gondoltam, hogy évekig Olaszországban maradok és azt sem, hogy az ország négy különböző pontján (Róma, Milánó, Firenze, Pietra Ligure) fogok élni, de azt pláne nem, hogy közel 200 olasz várost fogok meglátogatni az Alpoktól egészen a csizma sarkáig, valóra váltván a legvadabb álmaimat.

Életem egyik legmeghatározóbb időszaka a Romanisztika szakos képzésem idejéhez köthető, hiszen akkoriban nyílt lehetőségem először arra, hogy hosszabb időre imádott országomba utazzak. 21 évesen valóra váltottam életem nagy álmát és Rómába költöztem hat hónapra. Az Örök Városban eltöltött félév során a “dolce vita” életérzés olyannyira magával ragadott, hogy hazatérésemet követően pár hónap múlva szívem ismét visszahúzott a csodálatos Itáliába, három hónapra, ahol életem egyik legszebb és élményekben leggazdagabb nyarát töltöttem a riviérán Au Pair-ként egy tengerparti luxusvillában. Ezután Milánóba mentem három hónapra, majd visszamentem az első olasz családomhoz, újabb három hónapra. Miközben a riviéra egyik festői kisvárosában tengettem napjaimat, elhatároztam, hogy beiratkozom a Firenzei Tudományegyetemre. Így pár hónappal később már a reneszánsz bölcsőjében, a varázslatos Firenzében találtam magam és a középkori utcákat róttam egy ütött-kopott biciklivel.
Mára már az egész életem az olasz és a magyar kultúra, nyelv művelése és közvetítése körül forog. Első diplomámat az ELTE-n Romanisztika-olasz szakirányon, a másodikat Olasz nyelv, irodalom és kultúra, a harmadikat, pedig Firenzében olasz-magyar interkulturális tanulmányok szakokon szereztem. Egyetemi tanulmányaim mellett hónapokig hol magyart tanítottam a toszkánai diaszpóra iskolában, hol olaszt a Budapesten élő magyaroknak. Jelenleg az ELTE-n magyar mint idegen nyelv szakon tanulok és a maradék szabadidőmben magyart tanítok egy belvárosi nyelviskolában külföldieknek, vagy önkéntesként dolgozom egy budapesti olasz egyesületnél.

Mint a fenti soraimból is kiderül, az utazás nálam nem a drágábbnál-drágább éttermek és szállodák felkeresésében merül ki, hanem az emberek és az adott ország/város kultúrájának megismerésében, az emberekhez való közelkerülésben, gondolkodásuk megértésében. Sajnos a lottón sem nyertem és a családom sem finanszírozza az utazásaimat, viszont tudom, ha bármit is el szeretnék érni az életben, azért keményen meg kell dolgoznom, legyen szó munkáról vagy akár “csak” az éjszakákon át tartó tanulásról. Mindenki másra költi a pénzét, én utazásra és ettől vagyok hihetetlenül boldog! Az utazásnak és Olaszországnak nagyon sok mindent köszönhetek, hiszen számtalan dologban fejlődtem, a nyelvtudástól kezdve, az empátián és a nyitottságon át, a tudatosságig. Jelenlegi életem mottója lehetne akár a következő mondat is: “a tanulásból utazom, az utazásból tanulok”, hiszen elsősorban egyetemi tanulmányaimnak és az olasz nyelv és kultúra iránt érzett határtalan szenvedélyemnek köszönhetem az elém tárult lehetőségeket, legyen szó a magas szintű nyelvtudásról, a számos külföldi ösztöndíjról (három alkalommal voltam Erasmus, egyszer Campus Mundí, illetve az itáliai mesterképzésem alatt évekig a Toszkán Régió ösztöndíjasaként tanultam), szakmai gyakorlatokról, nyelvtanításról vagy au pair-kedésről.

Blog
Facebook
Instagram