Algéria délkeleti részén emelkedik a Tassili n’Ajjer hatalmas fennsíkja. Kopár sziklák, labirintusszerű kanyonok és homoktengerek között fekszik Djanet oázisa, amely fölött a világ egyik leggazdagabb és legizgalmasabb őskori sziklaművészeti lelőhelye terül el. A régió páratlan festményeit és véseteit az 1950-es években Henri Lhote francia kutató és expedíciója tette világhírűvé.

A képek egy letűnt korszak emlékei, amikor a Szahara éghajlata jóval nedvesebb volt, és a mai sivatag helyén tavak, vízfolyások és gazdag növényzet jelentek meg. A tájat nagytestű állatok népesítették be, miközben vadászó, majd később állattartó közösségek éltek itt.

2019 óta ez volt a hetedik utam a Tassili n’Ajjer régiójába. Most azonban először nyílt lehetőségem arra, hogy egy egyhetes, szamarakkal kísért expedíció során, gyalogosan járjam be alaposan a fennsík szívét. Utunk során felkerestük a legfontosabb történelmi, régészeti és természeti helyszíneket: bejártuk Sefart, Dżabarent és a Tamrit völgyét, ahol a több ezer éves, különleges és a térségben őshonos ciprusok állnak.

Előadásomban ennek a különleges vidéknek a kulturális, történelmi és régészeti világát mutatom be. Megismerjük a tuaregek kultúráját, hitvilágát és a sivatag lakóinak életét, valamint szó esik a sivatag különböző lényeiről és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos elképzelésekről is. Végül vizuális kitérőt teszünk a Vörös-hegyvidék, a Tadrart Rouge felé, amely a Szahara egyik leglátványosabb és régészetileg leggazdagabb tája.